MÉZGYÓGYÁSZAT

A mézről általában, mézfajták, mézgyógyászati (apiterápiás) anyagok

OKOS LEGYEN – MÉZET EGYEN!

Mi a méz? Erre a látszólag egyszerű kérdésre ki-ki képességének megfelelően szakmai hovatartozásának, vagy pillanatnyi hangulatának megfelelően válaszol. Legtöbben a mézet “tápláló édesség”-nek tartják. Ez igaz! A vegyészek szerint a méz szénhidrát, ahol az oxigén és a hidrogén aránya mindig 2:1.

Általános tudnivalók a mézről:

A méz legfontosabb alkotóeleme a gyümölcscukor (fruktóz) csaknem kétszer olyan édes, mint a háztartásokban használt nád-, vagy répacukor? Azt is mondhatjuk, hogy a kristálycukor édességérzete 100, a gyümölcscukoré pedig 174.
A méz 5-6 féle cukrot tartalmaz! Ezeknek 85-95 %-a könnyen emészthető, rövid szénláncú monoszacharid, azaz szőlő- és gyümölcscukor. A mézben elenyészően kevés a nehezen emészthető, hosszú szénláncú diszacharid és polyszacharid.
A mézben sokféle enzim működik (invertáz, diasztáz, kataláz, peroxidáz, reduktáz stb…). Ezek a táplálékok lebontását, vagyis az emésztést segítik elő.
A mézben előforduló szabad aminosavaknak és egyéb szerves savaknak étvágygerjesztő hatásuk van.
Több, mint 100 féle íz- és illatos zamatanyag van a mézben.
Sokféle virágport is tartalmaz a méz.
A méz az élet számára létfontosságú ásványi anyagokban (makro- és mikroelemekben) gazdag. Különösen az édes mézharmat, a fenyő-, gesztenye- és hársméz tartalmaznak nyomelemet.
A méz 18-19 %-ban olyan vizet tartalmaz, amely a növényi sejteken keresztül többszörösen átszűrt káros anyagoktól mentes.
Az egyes mézfajták (repce-, hárs-, vegyes virágméz) kristályosodása nem a gyári cukortartalom, hanem a legértékesebb szőlőcukor (glükóz) magasabb aránya miatt következik be.