A futó cipője még a levegőben van az egyik képen, a következőn már a talajon. A lassított videó ezt a pillanatot megnyugtatóan részletesnek mutatja, de egy fontos kérdés megmarad: mennyi idő telt el a két eredeti kép között? A válasz dönti el, milyen finoman lehet megjelölni az érintkezés kezdetét és végét. A lejátszás látványos lassúsága nem ugyanaz, mint a mérés időbeli felbontása.
Ha kontaktidőt, repülési szakaszt vagy a láb mozgásának időzítését szeretnéd megfigyelni, a felvételi beállítás is az adat része. Nem kell minden futást nagysebességű kamerával dokumentálni. Azt viszont érdemes tudni, melyik felvétel alkalmas néhány milliszekundum összehasonlítására, melyik ad csupán durvább időbeli támpontot, és mikor érdemes inkább javítani a megvilágításon vagy a nézőponton.
A képkockák közötti idő egyszerűen kiszámítható
A képkockasebességet gyakran fps jelöli: ennyi képet rögzít a kamera másodpercenként. Állandó képkockasebességnél az egymást követő minták távolsága egy másodperc osztva az fps értékével. Harmincnál ez 1/30 másodperc, vagyis körülbelül 33,3 milliszekundum; 120-nál 8,3 milliszekundum. Egy milliszekundum a másodperc ezredrésze, ezért az időadatokat mindig azonos mértékegységben érdemes egymás mellé tenni.
A következő táblázat saját számtani szemléltetés. Az utolsó oszlop azt mutatja, mekkora része egy kitalált 200 milliszekundumos érintkezésnek egyetlen képkockaköz. Ez nem a kamera teljes mérési hibája, és nem egy sportóra hitelesítése. Kizárólag az időrács léptékét teszi érzékelhetővé.
| Eredeti felvétel | Egy képkockaköz | A példabeli 200 ms aránya |
|---|---|---|
| 30 fps | 33,3 ms | 16,7% |
| 60 fps | 16,7 ms | 8,3% |
| 120 fps | 8,3 ms | 4,2% |
| 240 fps | 4,17 ms | 2,1% |
A magasabb szám tehát sűrűbb időrácsot jelent. Nem mond semmit arról, hogy a cipő kontúrja látható-e, a kamera jól áll-e, vagy ugyanazt az eseményt jelölték-e ki. Egy éles, jó oldalnézeti 120 fps felvétel adott feladatra használhatóbb lehet, mint egy sötét, elmosódott, részben takart 240 fps videó. A minőséget a tényleges képkockákon ellenőrizd.
Az érintkezés kezdete két eredeti kép közé is eshet
Tegyük fel, hogy az egyik képen még biztosan nincs érintkezés, a következőn már biztosan van. A valódi első érintkezés valahol a két mintavételi pillanat között következett be. A videó alapján nem láttuk közvetlenül, pontosan hol. Ugyanígy az elrugaszkodás is az utolsó érintkező és az első már elemelkedett helyzet közé kerülhet. A felvétel két esemény idejét is csak adott sűrűségben közelíti.
Fontos a következetes szabály: például a kontaktkezdethez az első biztosan érintkező, az érintkezés végéhez az első biztosan elemelkedett képet választod. Ha a szabály menet közben változik, az időkülönbséghez feldolgozási eltérés is hozzáadódik. Más elemző választhat más indokolt eseménydefiníciót, de összehasonlítás előtt ezt egyeztetni kell. A látható cipőérintkezés ráadásul nem ugyanaz a definíció, mint egy erőmérő előre meghatározott jelküszöbének átlépése.
Saját példa: 120 fps felvételen a két kiválasztott esemény 24 képkockaközre van egymástól. Az eredmény 24/120 = 0,200 másodperc. Ha csupán az egyik eseményt egy képpel későbbre teszed, 25/120, vagyis 0,2083 másodperc lesz. Ez 8,3 milliszekundumos különbség ugyanazon videó két értékelése között. A számolás az eseménykijelölés érzékenységét mutatja, nem azt állítja, hogy minden 120 fps mérés hibája pontosan ennyi.
Kép nagyításaKét határpontból egy időtartam lesz
Az időtartam a végpont és a kezdőpont idejének különbsége. Ha mindkét pont bizonytalan, az elmozdulásuk együtt hat az eredményre. Képzeld el, hogy 240 fps videón az egyik elemző a kezdetet egy képpel korábban, a végét egy képpel későbben választja, mint a másik. A két értékelés között két képkockaköz, azaz körülbelül 8,3 milliszekundum lesz. Az egyes végpontokra vonatkozó bizonytalanságot ezért nem szabad észrevétlenül az egész időtartaméval azonosítani.
Más helyzet, amikor az események jól láthatók, és csak a minták közötti ismeretlen valódi időpont a kérdés. Ilyenkor a következetesen első esemény utáni képekből számított idő mindkét végponton egy mintaköznél kisebb késéssel dolgozik. A két késés különbsége hat az időtartamra. Ez egyszerű mintavételi modell; elmosódás, takarás vagy bizonytalan eseményfelismerés ennél nagyobb eltérést is okozhat.
A naplóban ezért jobb így fogalmazni: „120 fps, első látható érintkezéstől az első elemelkedett képig, 24 képkockaköz.” Ebből a 200 milliszekundumos szám visszaszámítható. A puszta „200 ms” feliratból nem derül ki, hogy videóból, cipőszenzorból, erőmérőből vagy egy alkalmazás becsléséből származik. A mérés eredete a jelentésének része.
A lassú lejátszás nem tölti ki a hiányzó időt
Egy 30 fps felvételt négyszer lassabban lejátszva tovább nézheted ugyanazokat az eredeti képeket. A kamera azonban a valódi mozgásból továbbra is harminc időpontot mintázott másodpercenként. Ha a lejátszó köztes képeket számol hozzá, az előállított kép a program becslése. Lehet kellemesebb a mozgás látványa, de az eredeti, ténylegesen rögzített érintkezési pillanat ettől nem lett sűrűbben megmérve.
A fordított eset is fontos. A 240 fps felvételt 30 képkocka/másodperces idővonalon bemutatva nyolcszoros lassítás készülhet. Egy másodperc valódi mozgás így nyolc másodpercig tart a lejátszásban. Ha a képernyőn futó nyolc másodpercet valódi futásidőnek tekinted, az időtartam nyolcszorosára nő. Az elemzőnek tudnia kell, hogy az időbélyeg az eredeti eseményt vagy a megszerkesztett bemutató idővonalát jelöli.
Őrizd meg az eredeti fájlt, és külön készíts másolatot a megosztáshoz. Üzenetküldők, közösségi oldalak és szerkesztési exportok módosíthatják a felbontást vagy a képkockák kezelését. Nem kell minden alkalmazás hibáját feltételezni: egyszerűen az eredeti beállítást és a feldolgozás lépéseit kell követni. Ha a fájl változó képkockasebességű, az egyetlen átlagos fps helyett az elemző által kezelt tényleges időbélyegek is számíthatnak.
A záridő más kérdésre válaszol, mint az fps
A képkockasebesség azt írja le, milyen gyakran készül minta; az expozíciós idő azt, egy képen belül mennyi ideig gyűlik fény. Mozgó tárgynál a hosszabb expozíció elmosódott kontúrt eredményezhet. A Nikon hivatalos záridőmagyarázata is ezt a különbséget szemlélteti: rövidebb expozícióval a mozgás élesebben megállítható, hosszabbal elmosódás válhat láthatóvá. Ez általános képalkotási elv, nem egyetlen futós telefonmodell képessége.
Gondolj két azonos fps felvételre. Az egyik képen a talp és a padló közötti kis rés jól látszik, a másikon a cipő széle hosszúkás folttá kenődik. Az időrács lehet azonos, az esemény kijelölhetősége mégsem az. Ha a telefon nem enged kézi expozíciós vezérlést, megfelelőbb fény és jobb helyszín is javíthat a használhatóságon. A konkrét beállítást az adott készülék és felvételi mód alapján kell ellenőrizni.
Nincs minden futóra és minden kamerára kötelező záridő, amelyet innen egyszerűen át kellene másolni. Számít a mozgás sebessége, a képben látszó méret és a megvilágítás. Egy rövid próba után nagyíts bele az eredeti képkockákba: felismerhető-e a talp széle, nincs-e takarás, követhető-e az elemelkedés? A homályos videóból utólag kiszámolt sok tizedesjegy nem pótolja a hiányzó képi információt.
Kutatási beállításból ne csinálj általános minőségi pecsétet
Peebles és munkatársai vizsgálatában a kétdimenziós kamera és a háromdimenziós rendszer egyaránt 120 Hz-en rögzített, mégis változónként különbözött a módszerek egyezése. Ez jól mutatja, hogy az fps önmagában nem teljes pontossági jellemző. A pontkövetés, a szög definíciója és a mozgáshelyzet szintén meghatározza az eredményt. A „120 fps-sel dolgozik” csak egy részlet a mérési láncból.
A kontaktidő értelmezésénél az is számít, mire akarod használni a számot. Moore és munkatársai tíz edzett futónál azonos sebesség és rögzített lépésfrekvencia mellett változtatták a kontaktidőt, és egyéni, görbült kapcsolatot találtak az anyagcsereköltséggel. A rövidebb idő tehát nem önmagában egyetemes cél. Egy időadat pontosabb megmérése és a mozgás tudatos átformálása két külön feladat.
A saját videóid között előbb a felvétel és az eseménydefiníció legyen egységes. Utána jöhet a sebesség, a felület, a cipő és a futási helyzet összevetése. Ha mindez változott, egy néhány milliszekundumos különbség nem tiszta technikateszt. A mérés haszna ilyenkor inkább az, hogy megmutatja, milyen további kérdést kellene szabályozottabban megfigyelni.
Kép nagyításaVideó és sportóra: két külön idővonalat kell összeilleszteni
Egy órán megjelenő futódinamikai görbe és a videó nem automatikusan ugyanazt a pillanatot jelöli. Máskor indulhatott a rögzítés, lehetett megállítás, és az exportált adatok mintavétele sem feltétlenül azonos a szenzor belső működésével. A másodpercenként fájlba írt értékből nem következik, hogy a készülék minden belső számítása is csak másodpercenként történik. Ugyanígy az összesített adatot nem szabad egyetlen konkrét lépés közvetlen mérésének tekinteni.
A Garmin hivatalos FIT-dokumentációja külön kezeli az időbélyegzett rekordokat és eseményeket, valamint az időszakot összefoglaló kör- és edzésüzeneteket. A rögzítés lehet sűrűbb vagy ritkább, és a szüneteltetési események is számítanak. A videóhoz illesztéskor ezért előbb derüljön ki, pillanatnyi rekordról, körátlagról vagy teljes edzésátlagról van-e szó. Ezek eltérő időszakot írnak le.
Érdemes előre megbeszélt, a felvételen jól azonosítható kezdő helyzetet és rövid feljegyzést használni. Egy kézzel megnyomott körgomb segíthet nagyjából megtalálni a szakaszt, de a kézi reakció és az eltérő rögzítés miatt ez nem garantált milliszekundumos szinkronizálás. A kontaktidő egyetlen lépésére vonatkozó összevetéshez a mérőrendszerek időbeli összekapcsolását külön ellenőrizni kell.
Rövid próba, használható felvétel, arányos következtetés
Mielőtt sok videót készítesz, rögzíts egy rövid próbát az eredeti kívánt módban. Nézd meg az eseményeket képkockánként, számold ki az időléptéket, és őrizd meg a fájlt. Ha a kontaktkezdetet két egymást követő értékelésben sem tudod ugyanúgy kiválasztani, előbb a kép vagy a szabály bizonytalanságát oldd meg. Még több felvétel ugyanazzal az elmosódással nem feltétlenül ad jobb választ.
- Felvétel előtt: valódi fps, megfelelő fény, stabil oldalnézet.
- Elemzéskor: azonos eseménydefiníció és az eredeti időalap.
- Számolásnál: képkockaközök száma osztva a valódi fps értékével.
- Összevetéskor: hasonló futási helyzet és a mérés eredetének rögzítése.
A végső eredmény akkor használható, ha a szám mellé oda tudod tenni, hogyan készült. A „24 képkockaköz 120 fps mellett” átlátható állítás. Az ebből számított 200 milliszekundum jó kiindulópont lehet a megfigyeléshez, de a futótechnikáról, gazdaságosságról vagy sérülésről további információ nélkül nem dönt. A lassított videó értékét az adja, hogy olyan eseményeket is követhetővé tesz, amelyeket szabad szemmel nehéz megkülönböztetni; az időrács ismerete ezt teszi számszerűen értelmezhetővé.
Források
- Peebles és munkatársai: oldalnézeti futókinematika, 120 Hz-es összehasonlító vizsgálat.
- Moore és munkatársai: kontaktidő és a futás anyagcsereköltsége.
- Garmin: FIT-aktivitásfájlok időbélyegei, rekordjai és eseményei.
- Nikon: záridő és a mozgás képi megjelenése.


