Négy könnyű futás és egy intervallumos alkalom: ez edzésszám szerint valóban 80/20. Ha viszont a perceket nézed, a gyors részek jóval kisebb hányadot adhatnak, mert a bemelegítés, a pihenő és a levezetés is a hét része. A maratoni intenzitáseloszlás megértéséhez először azt kell kimondani, mit számolsz, és mihez viszonyítod.
A nevező megválasztása megváltoztatja a kérdést
Az intenzitáseloszlás azt írja le, a vizsgált edzésmennyiség mekkora része tartozik különböző terhelési tartományokhoz. A mennyiség lehet alkalomszám, idő vagy távolság. Mindegyik számításnak lehet értelme, de nem ugyanarról beszélnek. Az alkalomszám az edzések fő célját összesítheti; az időalapú nézet a percek tényleges eloszlását; a kilométeralapú nézet a megtett távolság arányát mutatja.
Ezért két futó azonosnak hangzó 80/20-as hetet írhat le eltérő módon. Az egyik öt edzésből egyet minősít intenzívnek. A másik az összes futóperc húsz százalékát tölti egy megnevezett magasabb tartományban. A két hét a számsor ellenére jelentősen különbözhet. Az arányt csak a számlálási szabállyal együtt lehet értelmezni.
A pontos kérdés így hangozhat: a heti futóidőm mekkora része került az előre meghatározott zónákba? Vagy: hány olyan alkalom volt, amelynek fő feladata intenzívebb munka? Ha ezt előre választod meg, a kimutatás használható eszközzé válik. Ha utólag az éppen szebb százalékot választod, a név fontosabbá válhat a tényleges hét megértésénél.
Egy öt alkalmas fiktív hét: 80/20 és 92/8 egyszerre
Vegyünk egy kitalált hetet, kizárólag a számolás szemléltetésére. Négy könnyű futás időtartama 45, 45, 40 és 60 perc, összesen 190 perc. Az ötödik alkalom 60 perces intervallumos edzés. Ha az öt alkalmat a fő céljuk szerint soroljuk be, négy könnyű és egy intenzív címkét kapunk: 4/5 és 1/5, azaz 80/20. Ez az alkalomcímkék aránya.
Az intervallumos edzés azonban 15 perc könnyű bemelegítésből, összesen 20 perc gyors munkából, 12 perc könnyű köztes részből és 13 perc levezetésből áll. A négy összetevő együtt 60 perc. A teljes hét így 250 perc, de ebből a példában csak 20 perc a megnevezett gyors rész. A többi 230 perc az egyszerűsített kétcsoportos számolásban könnyű. Az időarány ezért 92/8.
| Számítási mód | Könnyű rész | Intenzív rész |
|---|---|---|
| Alkalom fő célja | 4 alkalom: 80% | 1 alkalom: 20% |
| Percek a fiktív hétben | 230 perc: 92% | 20 perc: 8% |
Egyik szám sem hibás, mert más kérdésre válaszolnak. A példa nem ajánlott heti program és nem ideális terhelési arány. Azt teszi láthatóvá, hogy egy intenzív címkéjű edzés teljes idejét nem szabad automatikusan gyors futásként kezelni. Ha a bemelegítést és levezetést eltünteted a számolásból, megváltoztatod a nevezőt és a hét képét.
A kilométer más súlyt ad a gyors perceknek
Maradjunk ugyanennél a kitalált 230 könnyű és 20 gyors percnél. A szemléltetéshez tegyük fel, hogy a könnyű részek átlagsebessége végig 10 km/h, a gyorsaké 15 km/h. Így a könnyű futás 38,33 kilométer, a gyors munka 5 kilométer, a teljes távolság 43,33 kilométer. A gyors rész távolságaránya nagyjából 11,5%, miközben az időaránya 8%.
A különbség oka egyszerű: egy gyors perc alatt több kilométer gyűlik össze, mint egy lassú alatt. Ez nem teszi rosszá a távolságalapú számolást, de másképp súlyoz. Ha a kétféle kimutatást összekevered, úgy tűnhet, mintha az intenzív munka mennyisége megváltozott volna, pedig ugyanazt a hetet írtad le. A háttérben csak a mennyiségi egység váltott.
A valódi naplóban természetesen nem minden könnyű perc azonos sebességű, és a pihenők között gyaloglás vagy állás is lehet. Éppen ezért fontos a pontos adat és a szabály. A példa egyszerűsített feltételeit azért mondjuk ki, hogy a számítás átlátható legyen. Személyes tervezéshez a tényleges hét feladatait kell értelmezni, nem a példában szereplő sebességeket átvenni.
Kép nagyításaMit számoltak a maratoni intenzitáseloszlást vizsgáló kutatások?
A 119 452 futó maratoni felkészülését feldolgozó kutatás az edzések három intenzitási tartományban töltött idejét elemezte. A határokat kritikus sebességhez kapcsolta, az alsó átmenetet pedig meghatározott becsléssel jelölte ki. A gyorsabb csoportok több könnyű futást halmoztak fel. Ez megfigyelt adatmintázat, nem annak bizonyítása, hogy egyetlen pontos százalék lemásolása minden futónál ugyanazt az eredményt hozza.
Egy 2026-os, 48 szabadidős futót követő vizsgálat tizenkét héten át GPS- és pulzusadatokkal jellemezte a felkészülést. Itt is háromzónás, piramidális eloszlást írtak le, és a terhelés több időhöz kötött mutatóját vizsgálták. A két tanulmány összevetéséhez nem elegendő a zónák nevét nézni: tudni kell, milyen határ és milyen adat alapján sorolták be a perceket.
A kisebb beavatkozásos kutatás más kérdésre válaszolhat. A Festa és munkatársai által végzett kísérletben eltérő intenzitáseloszlású programokat hasonlítottak össze, és az idő zónák közti megoszlását is közölték. A tanulmányban a csoportok teljes edzésideje eltért. Ez emlékeztet arra, hogy a százalék mellé az abszolút percek és a vizsgálati feladat is odatartozik.
A pulzus és a feladathoz rendelt tempó nem ugyanazt az idősort adja
Rövid gyors szakaszon a tempó változása és a pulzusválasz nem teljesen azonos időbeli jel. A magasabb sebesség már megkezdődhet, miközben a pulzus még az előző helyzethez közeli értéket mutat; a pihenőben pedig lassabb haladás mellett is maradhat magasabb. Ezért a pulzuszónában mért idő és az előírt gyors szakaszok összideje eltérhet akkor is, ha az edzést a tervnek megfelelően hajtottad végre.
A viselhető pulzusmérők értékeléséről szóló INTERLIVE-állásfoglalás külön figyelmet fordít a gyorsan változó intenzitás és a nem állandósult helyzetek mérésére. Az optikai jel és annak feldolgozása további bizonytalanságot adhat. A cél itt nem a pulzus elvetése, hanem annak megértése, hogy a különböző intenzitási jelzők nem automatikusan ugyanazokat a másodperceket sorolják ugyanoda.
A naplóban ezért tartsd külön a tervezett feladatot és a rögzített választ. Az egyik mondat lehet az, hogy 20 perc gyors részt teljesítettem. A másik az, hogy az alkalmazás ennyi percet sorolt egy adott pulzuszónába. Ha a kettő eltér, előbb nézd meg a módszert és az adatminőséget. A különbség önmagában nem bizonyítja, hogy rosszul hajtottad végre az edzést.
Mi kerül a nevezőbe a pihenőknél és a kiegészítő mozgásnál?
Az intervallumok közötti könnyű kocogás a futóidő része lehet. Az álló pihenő kezelése már a kimutatás szabályától függ: az összes edzésidőben benne maradhat, a mozgásidőből kimaradhat. Mindkét megoldás leírható, de hetek összevetésekor következetesnek kell lennie. Ellenkező esetben az automatikus szünet beállításának változása is módosíthatja a százalékot.
Az erősítést és más sportot szintén érdemes külön látni. Ha a futás intenzitáseloszlását szeretnéd követni, egy súlyzós alkalom perceit nem kell ugyanazzal a futótempó-zónával besorolni. A teljes terhelés értékelésében azonban ez az alkalom is számít. A futópercek százaléka és a teljes heti megterhelés két külön nézet, amelyek egymást kiegészítve hasznosak.
A praktikus szabály az, hogy a kimutatás fejlécében leírod a keretet: csak futás; eltelt vagy mozgásidő; pihenők kezelése; zónahatár forrása. Ez néhány rövid sor, mégis megakadályozza, hogy egy új alkalmazásra váltás vagy beállításmódosítás látszólagos edzésváltozást hozzon létre. A módszertani megjegyzés a napló része.
A százalék mellé mindig tedd oda az abszolút mennyiséget
Két hét egyaránt 80% könnyű és 20% magasabb intenzitású időt tartalmazhat, miközben az egyik összesen 150, a másik 300 perc futás. Az elsőben a két rész 120 és 30 perc, a másodikban 240 és 60. Az arány azonos, az abszolút mennyiség kétszeres. Ezt a különbséget egyetlen kördiagram könnyen elrejti.
A fordított helyzet is tanulságos. Ha a gyors percek száma változatlan, de több könnyű idő kerül a hétbe, a gyors rész százaléka csökken. Ettől a már elvégzett intenzív munka nem lett kevesebb, csak más lett az összes mennyiség. A nagy megfigyeléses maratoni adatok értelmezésekor és a saját naplódban is fontos az ilyen nevezőhatás felismerése.
A kimutatás ezért legalább három adatot mutasson: teljes futóidő, az egyes tartományok perce és ezek aránya. Ha alkalomcímkét is vezetsz, az legyen külön oszlop. Így egy hétről nem csak azt tudod mondani, milyen címkét kapott, hanem azt is, mennyi munka áll a százalék mögött. Ez közelebb visz a felkészülés tényleges megértéséhez.
Kép nagyításaKészíts saját, ismételhető számlálási szabályt
Válassz egy fő nézetet a követéshez, például a futás időalapú eloszlását, és rögzítsd a zónák forrását. Mellé teheted az alkalmak fő célját, ha ez segít a heti szerkezet áttekintésében. Nem szükséges mindegyik nézetből ugyanazt az arányt kikényszeríteni. A különbség akkor hasznos, ha tudod, miért keletkezik.
Hetente ellenőrizd a hiányos vagy gyanús felvételeket. Egy kimaradt pulzusmező nem nulla intenzitást jelent; egy hibás GPS-rész nem megbízható tempóadat. Az ilyen szakaszt jelölheted bizonytalannak, és a hét értelmezésében figyelembe veheted a hiányt. A látszólag teljes, de hibás kimutatás többet torzíthat, mint egy őszintén jelzett adatrés.
Ha változik a zónabeállítás vagy a mérési módszer, jelöld a dátumot. A következő hét új százalékát ne feltétlenül az előző hét változatlan folytatásának tekintsd. Előbb tisztázd, hogy az edzés változott, vagy a besorolás. Ugyanaz a futás más zónahatárral más eloszlást adhat, és ez fontosabb lehet a látszólagos néhány százalékpontos eltérésnél.
Mire használd az arányt a maratoni felkészülésben?
Az intenzitáseloszlás jó áttekintő kérdés lehet: milyen feladatokból állt a hét, és hogyan oszlott el a futóidő? Segíthet észrevenni, ha a könnyűnek tervezett futások rendszeresen más jellegűvé válnak, vagy ha az intenzív munka köré nem rendeződik megfelelő heti szerkezet. Az értékeléshez azonban a teljes mennyiség, a feladat célja és a saját válaszod is hozzátartozik.
A számolásból ne legyen százalékvadászat. Egy kimutatás kedvéért hozzáadott gyors rész vagy felesleges könnyű kilométer megváltoztatja a tényleges terhelést. Az edzéstervnek előbb van célja, és utána lehet leírni az eloszlását. A leíró arány nem önmagában álló verseny, amelyet minden héten ugyanarra az értékre kell befejezni.
A 80/20 így akkor érthető, ha a nevezője is megvan. Alkalom, perc vagy kilométer: mindegyik más nézőpontot adhat ugyanarra a futóhétre. A következetes számlálás, az abszolút mennyiség és a világos feladat együtt teszi használhatóvá az adatot a maratoni felkészülésben.
Források
- Muniz-Pumares és munkatársai: maratonisták intenzitáseloszlása különböző teljesítményszinteken.
- Bonato és munkatársai: intenzitáseloszlás és belső terhelés szabadidős hosszútávfutóknál.
- Festa és munkatársai: eltérő intenzitáseloszlású edzésprogramok összehasonlítása.
- INTERLIVE: viselhető pulzusmérők validitásának értékelése.


