Odafelé végig küzdöttél a széllel, visszafelé végre könnyebb lett, a teljes kör mégsem tűnik olyan gyorsnak, mint szélcsendben. Az érzés mögött több külön jelenség is állhat. A légellenállás nem lineárisan változik a relatív légsebességgel, és az azonos hosszú, de eltérő sebességgel futott szakaszok ideje sem egyszerűen átlagolható. Az oda-vissza útvonal nem automatikus elszámolás, amelyen a hátszél minden korábbi veszteséget pontosan jóváír.
A kérdéshez először egyszerű modellt készítünk, és nyíltan megnevezzük a feltételeit. Utána külön nézzük a mechanikai erőt, az utankénti munkát és a választott tempó következményét. A saját számok nem időjárási tempókalkulátorok. Azt teszik láthatóvá, hogyan állhat elő aszimmetria, és miért kell a teljes ember élettani válaszát a fizikai részszámítástól külön kezelni.
Egy olyan modell, amelyben tisztán látszik a különbség
Képzelj el sík, egyenes, nyílt útvonalat, egyenletes széllel. Ugyanakkora távolságot futsz oda és vissza, azonos talajhoz viszonyított sebességgel. A szél pontosan az út irányában fúj, az egyik szakaszon szemből, a másikon hátulról. A futó mindkét irányban gyorsabb, mint a szél, így a relatív áramlás még a hátszeles szakaszon is elölről érkezik. Ez fontos feltétel az egyszerű négyzetes számoláshoz.
A légellenállás alapegyenlete szerint az erő egy egyszerű modellben a relatív sebesség négyzetével arányos. A többi tényezőt most egyetlen állandóba sűrítjük: legyen az erő k × u², ahol u a relatív légsebesség. A k tartalmazza a levegősűrűség, testforma és referenciafelület választott hatását. Ezt a saját példában állandónak vesszük, miközben a valós ember és légáramlás nem minden helyzetben ilyen egyszerű.
A futó talajsebességét v-vel, a környezeti szél nagyságát w-vel jelölve a relatív sebesség odafelé v+w, visszafelé v−w. A két erő átlaga tehát k × [(v+w)²+(v−w)²]/2. A zárójelek felbontásával k × (v²+w²) marad. A szélcsendes k × v² mellé pozitív w² tag kerül. A szembeszél miatti többlet és a hátszél miatti csökkenés ebben a modellben ezért nem egyenlíti ki egymást.
Saját erőszámolás: három, négy és két méter másodpercenként
Válasszunk három méter/másodperces futósebességet és egy méter/másodperces szelet. Szélcsendben a relatív érték három, szembeszélben négy, hátszélben kettő. A k állandó legyen a szemléltetésben 0,30 newton/(méter/másodperc)². Ez feltételezett modellparaméter, nem egy konkrét sportoló mért aerodinamikai adata. A segítségével a szélcsendes erő 2,7, a szembeszeles 4,8, a hátszeles 1,2 newton.
A szembeszél 2,1 newtonnal növeli az ellenállást a szélcsendhez képest, a hátszél viszont csak 1,5-del csökkenti. A két azonos hosszú, azonos sebességű szakasz átlagos modellereje három newton lesz, nem 2,7. A számok jól mutatják a négyzetes kapcsolat következményét. Az ebből kapott arány csak a kiválasztott légellenállási komponensre vonatkozik, nem az egész futás költségének növekedése.
Más szél és más futósebesség más arányt adna. Ha pedig a hátszél a futónál gyorsabban haladna, a relatív áramlás iránya megfordulhatna, és az előbbi két, egyaránt fékező erőre felírt egyszerű forma már nem alkalmazható változatlanul. Ezért a modell tartományát is mellé kell tenni az eredménynek. A képlet segítségével megértett jelenség nem korlátlan természeti ígéret minden időjárásra.
| Saját modell: futás 3 m/s, szél 1 m/s | Relatív sebesség | Feltételezett légellenállás |
|---|---|---|
| Szélcsend | 3 m/s | 2,7 N |
| Szembeszél | 4 m/s | 4,8 N |
| Hátszél | 2 m/s | 1,2 N |
Kép nagyításaErő, mechanikai munka és teljesítmény: ne cseréld fel őket
Az állandó, haladással ellentétes erő ellen végzett mechanikai munka egyszerűen az erő és a megtett út szorzata. Ha a példában két kilométert futsz szembeszélben és kettőt hátszélben, a légellenállással kapcsolatos munka 4,8 × 2000 + 1,2 × 2000, összesen tizenkétezer joule. Szélcsendben ugyanazon négyezer méterre 2,7 × 4000, azaz 10800 joule adódik.
A modell különbsége 1200 joule, de ebből nem lehet közvetlenül étkezési kilokalóriát, teljes oxigénigényt vagy fáradtságot számítani. Külső mechanikai munkakomponenst kaptunk, nem az összes anyagcsere-folyamatot. A Jenny és Jenny analitikus futómodellje is külön kezeli a fékezéshez, függőleges mozgáshoz és légellenálláshoz kötődő mechanikai részeket. Az összetevők elkülönítése segít elkerülni, hogy egyetlen erőből az egész futást magyarázzuk.
Mechanikai teljesítményhez az erőt az adott vonatkoztatási rendszerben vett haladási sebességgel kapcsoljuk össze. A saját talajhoz viszonyított példában három méter/másodperc mellett a szembeszeles komponens 14,4 watt, a hátszeles 3,6, a szélcsendes 8,1. Ezek nem a sportóra teljes futóteljesítményei. Nem ugyanaz a számolás, mint amikor az erőt a relatív levegősebességgel szorozva a levegőhöz viszonyított teljesítményről beszélünk.
Ezért a sokszor hallott „a teljesítmény a sebesség köbével nő” mondatnál is meg kell kérdezni, melyik sebességről és melyik teljesítményről van szó. Szélcsendben a talajhoz és levegőhöz viszonyított sebesség nagysága egyszerű esetben egyezik; környezeti szélben már eltér. A mechanikai részszámítás és az ember teljes anyagcsere-rátája közé további kapcsolat tartozik. A köbös rövidítés önmagában nem személyes futóképlet.
Ha a tempó változik, az időátlag is másképp működik
Sokan szembeszélben nem tartják erővel ugyanazt a tempót, hanem a választott erőfeszítéshez igazítják a haladást. Ekkor a két szakasz sebessége eltérhet. A tényleges értékek megállapításához a futó és a környezet kapcsolatát kellene ismerni; az előbbi egyszerű erőképlet ezt nem adja meg. A szakaszidők számítása viszont már a megválasztott sebességekből is tanulságos.
Új, kitalált példában két kilométert 2,5 méter/másodperccel, a másik kettőt 3,5-del futsz. Ezeket az értékeket mi választottuk, nem állandó anyagcsere-teljesítményből vezettük le. A lassabb szakasz nyolcszáz másodperc, a gyorsabb körülbelül 571. A teljes idő 1371 másodperc, az átlagsebesség pedig körülbelül 2,92 méter/másodperc. Nem három, hiába ennyi a két sebesség számtani közepe.
Az eltérés oka, hogy azonos távon a lassabb oldalon több időt töltesz. Három méter/másodperces egyenletes futással a teljes négyezer méter körülbelül 1333 másodperc lenne, a kitalált kétsebességes eset ennél nagyjából 38-cal hosszabb. Ez nem a fenti szél miatt jósolt konkrét veszteség, hanem az idő és távolság számtani kapcsolata. A hátszeles gyorsulás és a szembeszeles lassulás szimmetrikus sebességváltozása sem garantál azonos összidőt.
A valódi élettani válasz nem pusztán a négyzetes erő ábrája
A Yamashita és munkatársai szélcsatornás kísérlete tizennégy résztvevőnél közvetlenül vizsgálta a légsebesség és irány anyagcsere-, illetve hőszabályozási hatását. A szerzők a korábbi becslésekhez képest kisebb szembeszélhatást és nagyobb hátszélhatást írtak le, amikor igyekeztek elkerülni a testhőmérséklet emelkedésének zavaró szerepét. Ez jó emlékeztető, hogy a mechanikai szemléltetés nem minden fiziológiai körülmény teljes leírása.
A címben feltett kérdésre tehát az egyszerű modell ad egy világos lehetséges magyarázatot, nem minden futóra és hőmérsékletre érvényes törvényt. Az anyagcserehatás és a hőérzet egyszerre változhat, az áramlás iránya pedig nem minden útvonalon marad egyenes menti. Ha a modell feltételei nem teljesülnek, az eredményt újra kell értelmezni. A pontos állításnak része az is, hogy mely hatásokat hagytuk kívül.
Az egyéni megfigyelésben ezért érdemes külön leírni a tempót, az általános erőfeszítést és a környezet hőérzetét. A „könnyebbnek éreztem visszafelé” fontos tapasztalat, de nem mondja meg, mennyi mechanikai munkát vagy oxigént takarítottál meg. A saját adatok erőssége az, hogy a futás valós körülményeit őrzik meg. Nem szükséges minden érzethez utólag pontos százalékos energetikai okot rendelni.
Egy irányú verseny és oda-vissza edzés más kérdés
A Boston Marathon több évtizedes adatait elemző kutatás a szélirányt és más időjárási tényezőket is összekapcsolta a célidőkkel. A hátszél kedvezőbb eredményekkel járt együtt a vizsgált csoportokban. Ez megfigyeléses, valós versenyadatokra épülő kapcsolat, több környezeti változó mellett. Nem kontrollált oda-vissza szélkísérlet, és nem bizonyítja az előbbi saját modell összes számát.
Egy túlnyomórészt egy irányba vezető versenyen a futó nem feltétlenül kap ugyanakkora ellenkező irányú szakaszt. Egy hurokban sok irány fordul elő, egy oda-vissza úton pedig a menetirány változik, de a szél időközben erősödhet vagy fordulhat. A pályák összehasonlításához ezért a teljes iránygeometria és az időbeliség is számít. A puszta „szeles nap” címke nem írja le, kinek melyik szakaszon milyen feladat jutott.
A versenyadatok értelmezésében az út profilja, a mezőny és más időjárási körülmények is szerepelhetnek. Egy adott év gyorsabb eredményét nem célszerű egyetlen meteorológiai számból teljesen visszafejteni. Az ilyen elemzés a népességszintű kapcsolat megértésére hasznos. A saját következő edzés céltempójához közvetlen másodperc-korrekciót csak további, személyhez és útvonalhoz illő adatokkal lehetne indokolni.
Kép nagyításaA tényleges útvonal további változókat hoz
Oldalszélben a relatív áramlást vektorosan kell számolni, az épületek és fasorok pedig helyi takarást vagy más áramlási helyzetet hozhatnak létre. A szélmérő állomás magassága és helye eltér a futóétól. Ezek miatt a valós oda- és visszaút nem feltétlenül a modell két szép, egyenletes fele. Az eltérés nem hiba a gondolkodásban, ha eleve tudjuk, hogy a modell csak egy összefüggést emel ki.
Hasznos naplóbejegyzés lehet: „nyílt gátszakasz, odafelé tartós szembeszél, visszafelé enyhült a légmozgás, a két szakaszon eltérő tempót választottam”. Ezzel megmarad az időbeli változás is. Ha csak azt írod, hogy a hátszél nem segített eléggé, már egy olyan energiaelszámolást feltételezel, amelyet nem mértél meg. A megfigyelés és a magyarázat külön tartása tisztább képet ad.
Az útvonalbiztonság a számolástól függetlenül is része a döntésnek. Nyílt szakaszon erősebb szél esetén a helyi körülmények, a beláthatóság és az út használhatósága számít, nem egy előre kijelölt átlagtempó mindenáron megtartása. A fizikai modell nem határozza meg, mikor kell kimenni vagy meddig kell folytatni az edzést. A választott feladatnak a tényleges helyzethez kell illeszkednie.
Mit vihetsz magaddal a következő fordulóhoz?
Először azt, hogy az erő négyzetes kapcsolata miatt az egyenlő szélsebesség nem feltétlenül egyenlő pluszt és mínuszt jelent. Másodszor azt, hogy az erő, mechanikai munka, teljesítmény és anyagcsere külön mennyiség. Harmadszor azt, hogy az azonos hosszú, eltérő tempójú szakaszok idejét külön kell összeadni. E három lépés már sok félrevezető szélkorrekciót felismerhetővé tesz.
A hátszeles szakasz kellemes lehet anélkül, hogy pontosan visszatérítene minden korábbi erőfeszítést. A szeles kör értékét pedig nem csak a szélcsendes rekordhoz viszonyított másodpercek adják. A pontosan leírt körülmények, a feladathoz választott tempó és a saját tapasztalat együtt teszik használhatóvá az edzést. A modell akkor szolgál jól, ha segít megérteni ezt a futást, és közben nem ígér többet annál, amit kiszámoltunk.
Források
- NASA Glenn Research Center: a légellenállási erő alapegyenlete.
- Jenny és Jenny: a futás mechanikai összetevőinek analitikus modellje.
- Yamashita és munkatársai: szélirány, légsebesség és fiziológiai válaszok.
- Knechtle és munkatársai: időjárás és Boston Marathon-célidők megfigyeléses elemzése.


